Urbán Roland a Magyar Barbecue Szövetség elnöke, bbq étterem társtulajdonos a klaviatúra másik végén. Beszélgettünk bbqról, válsághelyzetről és „éttermesdiről” napjainkban.
Egy kis bevezetés
Aki esetleg nem tudná, Roland, Serényi Zsolttal közösen vezeti az ország egyik autentikus Bbq éttermét a Bp BARbbq-t, Budapesten az Akácfa utcában évek óta töretlen sikerrel. Legalábbis a korona vírus (COVID-19) tarolásáig eddig ez így volt.
Akik követték az oldalam pár éve is, már tudják, hogy Zsoltival készült egy klassz interjú anno, ahol pont arról mesélt nekem, hogy mennyire szeretne egy bbq éttermet nyitni. Örülök, hogy sikerült skacok, a sikernek meg főleg.
Kezdjük a bbqval és veled. Hogyan jött az életedben a bbq? Hogyan lesz a hobbi szintből hivatás? Étterem? Mi a Te történeted?
Társammal, és büszkén mondhatom hogy barátommal Serényi Zsolttal a motorozás volt az életünkben a közös pont, innen is az ismeretségünk, viszonylag sokat motoroztunk együtt, voltak közös barátok, innen a Zsolttal való kapcsolatom.
Azért fontos ez, mert Ő volt az aki megismertette velem 6-7 évvel ezelőtt a BBQ-t mint technológiát és mint gasztro irányzatot. A közös vállalkozásunk előtt, közel 15 évet jó magam is a vendéglátásban dolgoztam, sokáig bartenderként, majd vezető bartenderként, végül éttermi/bar managerként.
“Fiatalkoromban” az amerikai stílust (flair bartending) képviseltem, ennek az “ágazatnak” többszörös verseny győztes, 2x-es Magyar bajnoki és hivatalos világbajnoki illetve számtalan egyéb szervezet bajnokaként, mondhatjuk hogy gyakorlott és profi művelője voltam.
A Zsolttal való folyamatos fantáziálás, hogy mégis kellene valamit közösen összehozni, szóval ennek a folyamatos gondolkodásnak lett a kézzelfogható valósága a BpBARbq, ami mindekettőnk szerelme és közös szenvedélye már negyedik (úristen) éve.
Így óhatatlanul elkezdtem a bbq mint technológia felé orientálódni, elkezdtek itthon a kertemben gyarapodni a sütők, elkezdett érdekelni a versenyzés (alapvetően egy erős kompetitív jellem vagyok), és így lett a hobbiból abszolut hivatás.
Mennyire jött hirtelen számotokra a vírus okozta káosz? Fel voltatok készülve egy ilyen szintű mélyrepülésre a gazdaság és azon belül a vendéglátás területén?
Azt gondolom ez mindenkit hideg zuhanyként ért. Amíg tőlünk távoli, aztán egyre közelebbi országok lettek érintettek, mi még akkor is legyintettünk. Aztán napok alatt fenekestől fordult a világ.
A mélyrepülésre azt gondolom mindig készülni kell, adott esetben elegendő anyagi tartalékkal, hiszen bármikor történhet olyan dolog amikor muszáj hogy tudjon az ember hova nyúlni, illetve egy vagy több szellemi tervvel, hiszen ami ma dübörög, az könnyen megszűnhet holnap.
Hála istennek, mindkettőből fel voltunk készülve, és nem arra kell gondolni hogy külön trezorunk van az MNB-ben, hanem inkább arra, hogy felkészültek voltunk (nem feltétlen egy világjárványra) a legrosszabra is akár.
Felelősen az elsők között hirdettétek a #maradjotthon-t. Mit gondolsz azokról, akik nem így tettek, tesznek a mai napig? Nem veszik komolyan a helyzetet?
Nem tudok haragudni, vagy neheztelni senkire, ez egy teljesen új helyzet az embereknek. Ezt ugyanúgy meg kell tanulni sajnos, mint bármilyen egyéb állampolgári kötelezettséget. Hatalmas a felelőssége a médiának, és a politikának.
Azt be kell látni hogy főleg az elején nem volt egységes a kommunikáció a vírussal, és a járvánnyal kapcsolatosan. Így nehéz volt komolyan venni sajnos.
Vészhelyzetben, vészforgatókönyv? Szerinted kellő gyorsasággal vettétek fel a ritmust? Sikerül alkalmazkodnotok a piaci helyzethez?
Nyilván mi is, talán hamarabb mint sokan, azonnal a házhozszállítás felé indultunk jobb híján. A másik a teljes bezárás, de hiszünk abban, hogy ha a nehéz időkben is gondoskodunk az alkalmazottainkról, illetve szem előtt maradunk a vendégeinknek, az a majdani újrainduláskor egy kicsi előnyt jelenthet.
Egy közelmúltban megjelent videóban említitek Zsolttal, hogy most nem a haszon, hanem a túlélés, a munkatársak megtartása a cél. Mennyire látod reálisnak, hogy a megtett lépések hosszútávon elegendőek lesznek ehhez egy komolyabb kormányzati segítség nélkül a szektor számára bele értve Titeket is?
Amint már említettem, minden a tartalékokon múlik ilyenkor. A kormányzati dolgok politikai kérdések, ahhoz nem értek, nyilván meg van a véleményem, én inkább a közös tehervállalásban hiszek, ha sokan együtt vesszük be a keserű pirulát, akkor talán kevésbé sz.r az íze…
Apropó videók. Felvetődött, hogy lehet, hogy Ti is fogtok kiszállítani. Ezt humor bon-bonnak szántátok vagy komolyan elérkezhet ennek az ideje is?
Épp az imént értem vissza egy címről. Nekünk soha nem volt büdös a munka, SŐT! Alappillére az étterem működésének a mi szerepvállalásunk, a vendégekkel való folyamatos személyes kommunikációnk.
Ha már az étteremnél tartunk elárulod, hogy Neked személy szerint mi a kedvenc Bbq ételed?
Én abszolut oldalaspárti vagyok, de gyakorlatilag jöhet bármi.
Mi az amit készíteni, és mi az, amit fogyasztani szeretsz a legjobban? Az étlapotokon szerepel a kedvenced?
Készíteni is top top az oldalas, étlapunkon a BBQ Reuben a favorit, egyébként vezeti is toronymagasan az eladási statisztikáinkat.
A Magyar Barbecue Szövetség elnöke vagy. Segítesz kicsit az olvasóknak és nekem, hogy milyen teendőid vannak ebben a pozícióban? Szívesen fogadnék pár gondolatot a szövetség működéséről is, hogy a laikusok is bele lássanak.
A Szövetség újjászületőben van, rengeteg teendővel még előttünk. A célunk egy mindenki számára átlátható szakmai szabályozás és egy erős érdekvédelmi szervezet létrehozása, például most milyen jól jönne. De sajnos jelenleg még az épülés fázisában vagyunk.
A szövetségen belül tudjátok egymást erősíteni, segíteni a nehéz időkben?
Ahogy imént említettem, még az alapok lefektetése zajlik.
Tettél intézkedéseket esetleg?
Mindenkit akit tudtam felhívtam, és kitartást illetve türelmet kértem tőlük.
Hogy érzed, ha lecseng a neheze ennek a szitunak, milyen kilátások várnak a magyar gasztronómiára, beleértve bbq-t, vendéglátást, rendezvényeket, mindent?
MInden azon múlik, hogy meddig tart. Szentül hiszem, hogy a magyar vendégek segíteni fogják az ágazatot a talpra állásban.
Mit üzennél azoknak, akik most egy cipőben járnak veled/veletek?
Tartsanak ki, legyenek lojálisak az alkalmazottaikkal, hiszen miattuk tartunk ott ahol tartunk, vagyis tartottunk 4 hete. Türelem, kreativitás, és kitartás. MINDIG KISÜT A NAP A VIHAR UTÁN!
